Délmagyarország, 1980. december (70. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
8 Vasárnrgp, 1980. december 14. „...haszonnal forgassa..." WODALMI FOLYÓIRAT GYEREKEKNEK 1981 Tízéves a Kincskereső „Kívánom a Kincskeresőnek, kojju a~u,L a~ utón inauijun ei, amely az i/ju olvasó szivébe vezet; s az IJJU oioasuiuiK pedig azt kívánom, hogy Örömmel es haszonnal forgassa, olvassa e lapot" Hogyan teljesült Darvas József hajaani — s tudj ük róia — szívbeli óhaj tusa ? Amit az induló gyermeknvxiuimi folyóirat, a szegedi tanarképzo főiskola ultal kiadott Kincskereső elsó számába irt? Mi másra kereshetnenk választ, most, omuior namarosan a Kincskereső születésnapját ünnepelj üli? Csak előbb a 10 éves múlt mérföldköveiről, dióhéjban: Hegedűs András irodalomtörténész, pedagógus elévülhetetlen érdeme, hogy a Benedek Elek, a Móra Ferencöröloseg szellemeben eleire hívta a folyoiratot és tamogatoi, szerkesztői közé, a pedagógusok melle írókat, költőket, újságírókat Invitált (Darvas. Kormos István, Csunas istván, lalay Sándor, Szabó Magda, Benjámin Lastlo neve szerepel többek között a szerkesztő*, bizottsági tagok sorúban; a mai szerkesztőségben dolgozik Baka István. Simái Mihály, Dobcsanyi Ferenc, Tandi Lajos.) Hiszen ó tudta: gyerekeknek a versekből, az irodalomból — a Icgjavatl A szegedi főiskola lápjából országos terjesztesd ifjúsági irodalmi folyóirat lett 1974-ben. A Magyar Úttörők Szövetségének irodalmi, művészeti, kulturális folyóirata, a 10 —14 évesek lapja akkor újfent celt tűzött, jelszót választott: az olvaso Ifjúságért, a „folyóiratolvasó népért" igyekszik tenni, a tőle telhetőt. Hamarost ezt írták megújhodott címlapjára: irodalmi folyóirat gyerekeknek. Tanúságául annak hogy az 1971-es alapítástól eltelt időben kristályosuk a szerkesztői cél tudat: a „gyermekirodalom" helyett a tágabb Irodalmi kincsestárból, „az" irodalomból válogatták az újságba mindazon értékeket amely ékkel ez a korosztály élni tud, amelyeket érteni képes. A lap mai szerkesztői ezekben a napokban, a születésnapot ünnepelendő vissza- és előretekintenek. az összegyűlt tapasztalatokat rendezik, a holnapra való következteteses.et szűrik. Ezekről kérdeztük Deme László főszerkesztőt. — Mekkora az út a Kincskereső alapításától máig? Mivel és hogyan kínálta a folyóirat az olvasóközönségét? Hogyan változtak a válogatás szempontjai? — A lap indulásakor úgyszólván csak elképzelni lehetett mit és hogyan kell tenni a nemes célért az ifjúság olvasóvá neveleséért Ma — tapasztalataink révén — már tudni lehet. A Kincskereső olvasóközönsége: olyan életszakaszba ért gyerekek akik, átmenetileg elfordulnak a mesétől. A tükröztetett világ helyett maga a valóság érdekli őket. Az iskolai, tanlurgyiasítotfc irodalomés anyanyelvoktatás önmagában nem tudja ellensúlyozni é/.t a féloldalas, a „reáliák" iránt nyilvánuló érdeklódest. Az így keletkezett űrt ez a folyóirat hivatott kitölteni, új, önkéntes érdeklődést kelteni a „mese", a valóságról az érzéki tapasztalatoknál többet mondó művészetek iranyában. A Kincskereső a maga nemében előzmények nélkül való vo.i. Indulásakor nagyítóval kellett keresni a közlésre szánt anyagot, és természetesen keresni kellett a válogatás szempontjait, módszereit is. Nemigen yölt mód eredeti, mai gyerekeknek íródott, az eletüket ábrázoló, a közeli és távolabbi multat megelevenítő művek, atnyújtasára. Mert „hiány, cikknek" számított mindez. Most lapszámonként átlagosan az anyag 30 százaléka első közlés. Egyszerűen a folyóirat léte segített — részben felderíteni, másrészt megteremteni ennek a korosztálynak az irodalmát. E spontán inspiráció mellett persze a tudatos szerkesztői törekvések is. hiszen mindvégig alkotó műhelyt kívántunk alakítani, pályázatokkal és más módon elősegíteni a 10—14 éveseknek való művek születéset. Kialakultak mára a válogatás szempontjai is: a parttalan óceánból, ,,az" irodalomból a humánumot sugárzó, a társadalmi. nemzeti öntudatra ébresztő. nemes erkölcsöt sugalló, más, fontos pedagógiai célokat szolgáló aluotasokat vaiasztjuii. Irodalmat, nem önmagáért, hanem eszmei tartalmáért, esztétikus formájáért, embertükröző és emberalakító értékéért. Az iskola a tananyagban a megállapodott értékeket közvetít. Egy folyóiratban egyenesen kötelező újat, frisset, mait adni, s a klasszikus értékekből valami többletet örömmel nyugtázhatjuk: a Kincskereső a 10 év alatt számos művet fedezett fel, amelyek ma az iskolai törzsanyagot gazdagítják, vagy tantervi ajánlott irodalomként szerepelnek. A tantervi reformot nem egyszerűen követni, de több tekintetben előzni sikerült. Az anyanyelvi nevelés dolgában például hamarabb terelte a folyóirat a használat, felé a nyelvi tudást, mint a tanterv; a népi hagyományok és a történetiség tisztelete kezdettől erősebb lapunkban, mint az iskolai oktatásban. — Elegendő-e a lap léte. értékei, érdekes anyaga, esztétikus külleme önmagában ahhoz, hogy olvassanak a tizenévesek? — Kevesen vannak azok a gyerekek, akik. úgymond, maguktól rászoknak az olvasásra. Ahhoz, hogy a Kincskereső a kitűzött célokat elérhesse, érdeklődést kell kelteni Iránta. Az olvasási igényeket támasztani, fejleszteni, irányítani szükséges, ebben ku lesfon tosságű a pedagógusok szerepe. A gyermekoivasót aztán bűn lenne magára hagyni, passzivitásra kárhoztatni. Közönségünk megszólaltatásának, meghallgatásának minden csatornáját igyekszünk felhasználni, hogy aktív, elemző, cselekvő, visszajelzéseket is adó olvasókat nevelhessünk, hiszen tni más értelme az olvasásnak, mint magunkban újrateremteni a művet, s a mű révén önmagunkat. Mindezek miatt a szerkesztőség munkatársai sokat járnak-kelnek az országban, A kezdetben spontán , alakult Kincskereső-klubokat már tudatosan segítünk szervezni, mára a tapasztalatokat 's összegyűjtöttük, hogyan működhetnek legeredményesebben. Pályázatokat hirdetünk. fokozott gondot fordítunk az írogató, rajzolgató gyerekekre, tudva, az alkotással próbálkozók megmaradnak irodalomkedvelöknek. Nyári táboraink valódi alkotótáborok. Módszertani anyagaik felhasználása új, nagyszerű lehetőségekkel kecsegtet — a tanításban és az egyéb iskolai elfoglaltságokban. Szülők, úttörővezetők, tanárok, könyvtárosok, már nagyon sokan segítenek a szerkesztőségnek abban, hogy a gyerekek felfedezhessék, megbecsüljék és hasznosítsák a Kincskereső közvetítette értékeket A tapasztalataink azt mutatják, hogy tömeges érdeklődés ott kél. ahol irodalomszerető felnőtt van a háttérben. Sajnos, mi, a szerkesztők, csak ott és akkor tudunk segíteni, ahol és amikor valami már megmozdult. Érezzük a mind szélesebb társadalmi segítséget, amely céljainkhoz segít, de tudjuk azt is. sokan vannak még, akikhez nem jutott el a Kincskereső. A munkáinkba sok ágon bevonattak az olvasók és az olvastatok, ezért reméljük, hogy a kölcsönösen hasznos értéikelő visszajelzések révén egyre növekedhet a folyóirat hatóköre. Ezekből a visszajelzésekből máris leszűrhető: a tizenévesek ma többet és jobban olvasnak, mint egy évtizeddel ezelőtt. — Ebben látja a főszerkesztő a folyóirat legfőbb értékét-értelmét? — Azt is mondhatnánk: az a legfontosabb, hogy Kincskereső egyáltalán létezik. A legfőbb értéke, hogy inspirációjára ennek a korosztálynak születnek írások. hogv az alkotásra buzdítani tudott. Segíti az új és úi nemzedékek sokoldalú, eszmei leg-esztétikailag megalapozott fejlődését azzal, hogy a tizenéveséket bekapcsolja az irodalom, és folyóiratolvasásba. * Az idei utolsó, bővített terjedelmű lapszámban — akár a gyermekévet záróban — az olvasók írásaiból, rajzaiból közöl válogatást a Kincskereső. Januárban aztán új címlappal, új rovatíejekkel jelenik meg — születésnapi új ruhában. Ezentúl a belső borítón kortárs írók portréit. a hátsó lapon az illusztráló grafikusok üdvözlő lapjait is megtalálják a gyerekek. Akár külön kis albumokat szerkeszthetnek ísv. s a gyűitők kiegészíthetik kincsüket. Hiszen a Kincskereső eddigi, lapszámonként egységes illusztrációiból, 60 grafikus munkáiból páratlan kisgalériájuk lehet a folyóirat tulajdonosainak. A iubileumra elkészült A Kincskereső tanárkézben című kiadvány is, amelyben a tapasztalatok foglaltatnak: hogyan merítettek eddig a folyóiratból az igényes irodalomtanárok. Készül a bibliográfia a lap 10 évének anyagából. Lehet válogatni, hisz az olvasóközönség: változik. Az évtized alatt két tizenéves nemzedéket nevelt az értékek tiszteletére. a világ és önmaguk jobb ismeretére a Szegeden kiadott folyóirat. SULYOK ERZSÉBET Alma M inden alkalommal némi elfogódottsággal lépek be az ajtón. Hiába, ha az ember ifjúságának és egykori szerelmeinek színpadán találja magat ismét, bármennyire is szeretne férfiasan fesztelen és nagyvilági pofát vágni, körülgyűrűzik az emlékek. Hol is vagyok? — torpanok meg újra és újra a küszöbön. — A fiatalság ugyan elmúlt már, de a szenilitás még nem jött el, lehetséges, hogy nem jó helyre toppantam be? De igen, igen. Ez mégiscsak annak a vendéglőnek a halovány mása, ahol egykoron estéről estére múlattuk az időt; hol okos, baráti beszélgetésekkel, hol kedvetlenül vedelve; olykor lángolva egy lányért, olykor üres és fakó lélekkel — de mindig otthon. A falak talán még a régiek, de már az uniformisszerű faburkolat borítja őket; a kovácsoltvas lámpák, valami vízi szörnyet iparművészítenek a szemem elé, átmenet egy hal meg egy húsvéti nyúl között; a sarok felől diszkrét vizeletszag terjeng; a valamikori „Urak" feliratú nélkülözhetetlen helyiség ajtajáról, amelyen most egy vigyori hermafrodita zománcképe díszeleg, jó fél éve már letépte valaki a zárat A pult azonban cslllog-vttlog; mögötte egy impozáns férfiú — a vak is látja rajta, hogy ő itt a főnök — elmélyülten dolgozik: egy almát fényesít ciklámenszínű zakója ujjával, majd elhelyezi a kármentő mögött a whiskys, konyakos, fütyülős barackos, vilmoscsászárkörtés üvegek közé, a számára kijelölt legelőkelőbb, leglátványosabb helyre; aztán hátralép és elégedetten szemügyre veszi munkája eredményét mz sm Az alma nemcsak dekoráció, jelentése is van. Ez a jelentése még az értelmező szótárban is megtalálható; azt jelenti. hogy ebben az exkluzívra faburkolt vendéglátóipari üzemegységben valami nincs; az alma szinonimé ia a hiánynak. Hogy mi nincs, arról az alma mellé ninsált felirat igazít el: Hitel! Szóval: Hitel alma! Ez a szakszofonos kültemű vendéglős bizonvára megreszketne az undortól, ha hallaná, hogy a Boronkai-féle knresmaMzban nem volt ilyen szép sárga-piros műanyag alma: s ha még azt is elmesélné neki valaki, hogv ott alma helyett énnen az volt. ami itt alma, alighanem felMbr,ro. dottan összevonná a szemöldökét: micsoda hely lehetett az?! S ha ezt a kérdést nem esunán költőinek szánná, hanem mondjuk hozzám intézné a szói és választ is várna rá. elmondhatnám neki a következőket: Boronkai űr. a főnök nagy. pohos. gvomorbaio* emher voit aki drótkeretes szemüvegen át álmosan. de mégis fürkés+ően ftavelte a viláeot Senki nem értett úgv a szakmához a körnvéken. mint ő; mondták: még Vamnoticsnél szerezte alános ismereteit s e«v időben Vriinier-vent. műVödöft valahol Nvueat-Eurónáhan. Nála inhhan senlri com ismerte a törzsvendég ]ei»Wnnát. RoronVainái tör-7s\'er,rie„nek lortni Irj-. tiin+e+ér volt es felheesülkqtotten plőnvöWel iárt. A mue-zaros házílzonvliq étlqnon nem szerenlő lífllS-ln^occáffaiffil q Eít-Kr minden kiiárt pnnqlr jakit Rorónkai emrszer kézfogásával törzsvendénné avatott: s ezt nem nagv rpn<io'í*oiri<ei és feipdeimi horravaievvqi hanem — a főnök szavaival élve — úriemberséggel lehetett elérni. Az urak hiteiét egv nagv. kockás füzetbe ieeyezték he: erre Boronkai úr hitvese volt hivatott. Valón, hol lehet most Boronkai és neje. s hol lehetnek az egykori törzsvendégek? Toncsi sohasem beszélt, sohíte sem mosolygott. Ha kérdést intéztek hozzá, csak kurta-furcsa igenekkel és nemekkel válaszolt Ezzel szemben Toncsi tudta, hogy ki szereti ecettel a bablevest, ki az, aki a kis piros csöves paprikát többre becsüli a törött borsnál; ki az, aki a savanyú tüdőt csak akkor érzi fejedelmi ételnek, ha legalább egy fertály citromot is szervíroznak hozzá; Toncsi tudta, hogy van aki szívesebben megissza a hanzlit, mint a frissen csapolt sört; tudta, hogy némelyek kanállal szeretik enni a lencsefőzeléket, tudta, hogy mikor kell a hölgyre felsegíteni a kabátot, s azt is, hogy erre a privilégiumra miiven lélektani helyzetben tart igényt a hölgy társaságában levő úr. Toncsi mindent tudott, csak iéppen nem beszélt soha. Egy alkalom kivételével. Akkor Toncsi beszélt; egy egész bővített mondatot kimondott; ezt a hihetetlen eseményt még évek múlva is emlegették Boronkai törzsvendégei. Egy este gombát kívántam, rántva. De Toncsi csak elutasítóan megrázta a fejét, és morrant valamit, majd rábökött az étlapra, s ajánlott valami mást Hétköznapi eset Nem sokkal később dolgaim több mint egy fél évre más városba szólítottak. Hazatérvén első utam természetesen Boronkaihoz vezetett; a főnök parolája olyan volt mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára, hitvese ugyanúgy csapolta a sört, s Toncsi is ugyanúgy állt meg az asztalnál, mint máskor. De nem! Valami mégiscsak történt, valami vibrálni kezdett a levegőben. Ez történt: Toncsi mosolygott Azaz valami vigyorfélére húzta szét keskeny ajkát. Látomással felért: dermedten leste mindenki, mi történik?! — Ma van rántott gombafej — bökte ki, s a szóáradattól elhűlt a vendégsereg. A szavak rakétaként diadalmasan röppentek tova szájából, hirdetvén a hihetetlent: lám ő is tud beszélni, ha akarja, rendelkezésére áll a szó; a szó, amely Feuerhach szerint boldogító, kibékítő, megváltó erővel bír. — Ma van rántott gombafeji — mondta hát Toncsi. s mintegy megrendülve saiát bőbeszédűsépétől, komoran kivonult a konyhába. hogv depressziójából már soha többé ne zökkenjen ki... De hát Toncsi már nincs itt, vissza kell térni a jelenbe. Itt van viszont a faburkolat, a rátarti főnök, az ugyancsak ciklámenbe bújtatott pincérek, és a hallal keresztezett kovácsoltvas nyúl. Es itt van az alma. Az alma, aminek az elé írt szó jóvoltából jelentése is van. Igaz, az információ: hite! nincs, egy kissé hiányosnak tűnik. Jóval többet kellene a kedves vendég tudomására hozni. Például azt: borjúhús, bélszín, belsőség: alma, tiszta abrosz, fényesre törölt pohár, kiürített hamutartó: alma, ízletes étel, otthoni íz. hideg serital: alma. udvariasság. figyelem, törzsvendég- • csapat, jó hangulat: alma stb. Egyszóval ezen a helyen minden: alma. Mert voltaképpen még maga az alma is alma; hiába nválazzák és suvickoliák nanonta; ez a műanyngförmedvény úgv aránylik egy feazi, szép, piros jonatán almához, mint ez a vendéglő a Boronkai-féiébez; ezek a ciklámenben Parádézó, kétbalkezes, de önelégülten rvmasz. jómfáskodóan böieszéóű fickók, a kevésszavú Tonrsihnz. mint ez a lagvmatat;. fölvizezett löttv. a frissen csanelt. hid»g sör RÖZ, mint az almafénvesftő fő-öv a hózentrógerex. poharas áTonl-aihoz,- az alázatot mímelő, nénzszirrvtoiá sunviság, sz őszintén szívélyes vendégszeretethez ... Szóval, valami ilyesmit mondhatnék. ha a főnök megkérdezne, de sohasem fogom neki elmondani, és ő sohasem lesz rá kíváncsi. GÖMÜKY ALBERT
