Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
1988. augusztus 49., hétfő 3 i 0 Képernyő Nézi az ember... Nézi az ember a kimittudóit, s elegedetten lát.ja, hogy nem csupán az olasz meg az orosz tud táncolni, hanem a magyar is, és ebből levonna sok-sok következtetést, például a tiszta forrás ikortyolását illetően... Nézi az ember a szerdai meccset, s elámulva veszi észre, hogy Gruborovicsnak jobb lába nőtt, és ebből rengeteg dolgot következtetne, például a szegedi foci menedzselésit illetően . S nézi hasonlóképp az ember a dobozt, lába széken, kezében az estvéli harmadik sör, s látja, hogy az új kormányszóvivő egyszerűen lenyűgözi Mester Ákost, s ebből nem mer semmire sem következtetni, mert a gyárban ezután is Ica mama viszi a szót, az üzemi lap továbbra is vezetőink arcképcsarnoka .. Szombaton és vasárnap este nem kell gondolkozni.' Jön a krimi vagy a limonádé, negyven fokban mindkettő üdít. Könnyed a program, akár egy SZOT-üdülés. Valami azért még sincs rendjén. Ment péntek este fél tízkor egy műsor, mai magyar szerzők tollát „kötötte csokorba" Kern András. És ment utána a hét utolsó két napján egy amerikai csodafilm, két estét vérrel és sziruppal kitöltve. És az eldugott péntek esti magyar sokkal jobb volt, mint a magamutogató amerikai. Most talán arról kellene szólni — ha már ezt a formát választottuk —, hogy a tévét néző ember mire is következtet ilyenkor, de csak az a szózat jut eszünkbe, amit a Magyar Televízió vezetője intézett a 'néphez, hogy ezentúl a magyar, a nemzeti, az értékes kap elsődlegességet. És látjuk a képernyőn, hogy császárjelöltek vadnyugati hősökként lóversenyeznek" ókori szekereikkel, meg hogy úgy hadonásznak a pifos festéktől kipirult antik nagyságok e műben, mintha egy hallivúdi gyermek plusz kutya képletü alapvetésből másztak volna elő. Ugyanakkor — azaz előtte nap — Kern András, Udvaros Dorottya és Benedek Miklós — már szó ne érje a sajtóház elejét — akkorát marháskodnak, mint a ház! Elevenek, tiszták, üdék, szellemesek, mint az életre keltett írások. Azt állítom tehát, hogy Kern semmivel sem roszszabb Alec Guinessnél. sőt, még azt is ki merem állítani, hogy a Bereményi, Esterházy, Spíró belső hármasssal nem szabad egy napon és egy lapon említeni az A római birodalom bukása című Vpusz íróhármasát. Na és akkor mi van? Nézi az ember a tévét, épp fél tízig marad nyitva a szeme, s örömmel bök a fölismert hős felé, hogy „nézd, apa, az ott az Omar Sharif, és ennél nem történik semmivel se több. És ha el is olvassák odafönt ezt a szösznyi micsodát, akkor sem hiszik el a Szabadság- téren, hogy Udvaros Dorottya jobban kell a magyarnak, mint Sophia L^ren. D. I. szegedi ünnepi hetek A 26. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban, szeptember 18-ig. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28ig. Kovács Eva kerámiái a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Németh Ernő fotókiállítása a Sajtóház művészklubjában, augusztus 20ig. A magyar cserkészet története. Erzsébet királyné. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-képgyűjtemény; Móra-emlékszoba. Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái. Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, jelenő és jövője. Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi krt. 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2től este 7-ig. 'Egy magamfajta tollnok keresve sem találhatna alkalmatlanabb interjúalanyt Samu Attilánál, aki az egyetemi kulturális élet nagykönyvébe, a Kormos Tibor-féle Kisérlet főszereplőjeként, majd a 8.15-ös színházi alkotóközösség fő szervezőjeként írta be nevét. Kísérlet-beli társa, Sztarenki Pál azóta elvégezte a színművészeti főiskolát, ő maga pedig magyar—latin szakos tanár immár. Ki hinné... Szóval zavaros beszélgetést készítettem Samu Attilával, így a saját szavaimra fanyalodok, hogy elmondhassam: mit végzett a nyáron Samu és a 8.15-ös csoport. Először is részt vettek június végén az NSZK-beli Giessenben egy hatnapos A 8.15-ösök színházi találkozón az EAST (a színház diákjainak európai' szövetsége) meghívására. Csaladoknál, diákoknál, egyetemi oktatóknál szálltak meg. A programok célja az volt.' hogy a húsz előadás mellett, illetve köziben diákok tanulhassák diákoktól a színjátszást. Giessen után Nyugat-Berlin következett. A 8.15ösök magyar kultúrhetet szerveztek, javarészt az előadásaikért kapott tiszteletdíj megtakarításaiból. Az alkotók hozzájárulásával bemutatták A másik ember és a Törvénysértés nélkül című kitűnő magyar filmeket, s az egyik nap kerekasztal-beszélgetést rendeztek Krasznahorkai László. Szörényi László, Tar Ibolya, Baka István és Balog Iran részvételével. Volt természetesén táncház és diszkó is, meg magyar bor, ahogy illik. A jövőről, a tervekről amnyit tudtam meg, hogy október elején a színház diákjainak újabb találkozóján Szegeden meg kívánják alakítani a keleti színházi laboratóriumot, mely északi testvéréhez hasonlóan egy videó- és fonotéka, valamint egy könyvtár 'berendezésével a kelel-európai (és olasz) amatőr (kísérleti vagy alternatív) színjátszás dokumentumait gyűjtene egybe. D. L Zoltánfy István Zoltánfy István 44 éves szegedi lakos szombat éjjel halálos közlekedési balesetet szenvedett Ausztriában, a burgerlandi Zurndorf és Gattendorf között. A Zoltánfy mögött haladó személygépkocsi, melyet a nickelsdorfi Ernst Wegleitner vezetett, eddig ismeretlen okból hátulról a magyar autóba rohant. Zoltánfy kocsija az ütközéstől az átmenti tarlóra vágódott és kigyulladt. Zoltánfy István a kocsiban szorult és bennégett, lánya, a 18 éves Mária kiszabadította magát, de életveszélyes égési sérüléseket szenvedett. Elsősegélynyújtás után az egyik bécsi kórházba szállították. Az osztrák autó vezetője szintén súlyosan megsérült. A hír ennyi. Hihetetlen és elborzasztó. A szív didereg, a szavak kifakulnak. Néhány napja találkoztunk. Arról beszélt, hogy a régen áhított alsóvárosi családi ház felújítása nem halad, két hete eltűnt a kőműves; meg hogy jó passzban van, tud festeni, sok a megörökítésre váró téma; hogy nem tágít a betegség a családtól; s csak úgy mellékesen, megjegyezte, hogy egy hétre kiugornak a nagyobbik lánnyal az NSZK-ba, tartozik neki néhány múzeummal. Elkísért egy darabon, nyalta • a fagylaltját. S erre másnap eltűnt. Egy fotó a hatvanas évek végéről Örökre! Az, hogy a barátom volt, magánügy, a fájdalom különben is oszthatatlan. De ez a város ismerte és .szerette. Nyurga alakját, szép férfiarcát, megfontolt, töprengő, mindig végiggondolt szavait. És főleg festményeit. Merthogy a legtöbbek számára Zoltánfy István festőművész. (Azt, hogy volt, alig lehet leírni. Még az írógép is tiltakozik.) Képeit rengetegen ismerték áz országban, s a határokon túl is, Ausztriától Szabadkán és Odesszán át Turkuig. Nem véletlenül. Nemcsak 6 maga volt szeretetre méltó ember, képiéi js ennek a humánumnak megtestesítői. A hatvanas években útnak indult művészgeneráció legeredetibb és legtehetségesebb festője volt ebben a városban. Üstökösként, még mint főiskolai hallgató, robbant be Szeged művészeti életébe, s immár két évtizede egyik meghatározó egyénisége. Ikonosztású, többtételes, művészettörténeti utalásokat maivá transzpönáló, a gondolati szürrealizmusnak érvényt szerző művei a XX. századi művészsors egyik lehetséges és értékteremtő útját jelentették. Családi kötődéseinek fészekmelcge, az emberek tiszta ünnepek utáni vágya, a nemes és nemesítő emberi kapcsolatok, a művész helye és vállalt feladata izgatta mindenekelőtt. Nem hagyta el műtermét igénytelen festmény, nem árult a közízlés olcsó piacán, erkölcsi tartása, mély műveltsége, érzéseinek tisztasága emberi és művészi példa lehet az ót követő generációnak, cserbenhagyott tanítványainak, szeretteinek, barátainak, művészete tisztelőinek. Zoltánfy István 44 évesen, pályája csúcsán, adósunkként ment el. A félbemaradt életre, a félbemaradt képekre nincs mentség, nem lehet magyarázat. De a könnyek nem homályosíthatják el festményeinek kristálytiszta üzenetét, hiszen önmagát „írta" minden képébe. Vigasztalhatatlanok vagyunk. Zoltánfy Pista, Isten Veled! T. L. Kisopera helyett operagála Tokody Honának nem csupán a hangja csodálatos Ez évben az időjárás mintha kegyeibe fogadta volna, a szabadtéri rendezvényeket, és Szeged élt is a lehetőségekkel. Vasárnap este, a nemzetközi operagála alkalmából, zsúfolásig megtelt tanácsháza' udvara azt. tükrözte, hogy nemcsak a beat és a dzsessz kedvelőire gondolnak a szervezők, hanem igyekeznek újszerű és színvonalas rendezvényekkel szórakoztatni a komoly zene iránt érdeklődőket is. Már a korábbi években, a közkedvelt és úgy hittük, .hagyománnyá váló kisoperák előadása során bebizonyosodott, hogy a kiválóakusztikaiadottságokkal rendelkező, ideális környezet elsősorban zenei rendezvények lebonyolítására alkalmas. A rendkívüli zenei csemegék helyett — reméljük, nem végleg tűntek el — az idén parádés szereplőgárdát felvonultató operagálát hallhattunk, melynek során szegedi, innen elszármazott, valamint külföldi operaénekesek ajándékozták meg a közönséget, egy-egy közismert áriával. A ma is itt élő, de operaszínpadunkon sajnos ritkán hallható Gyimesi Kálmán indított, a Bajazzók Prológjának előadásával. Vámossy Eva a Pál Tamás által újonnan felfedezett Cimaro. sa-operából (Párizsi festő) tolmácsolt magas színvonalon egy könnyed, táncos lejtésű részletet. Az Iván Ildikó által előadott Thomas- és Delibes-áriák bravúros technikai tudást követeltek. A Szegedi Konzervgyárban fedezték fel a jelenleg NSZKban élő Kolonich Jánost. Berdál Valéria indította útjára az érett művészként visszatérő csodálatos szopránt, Tokody Ilonát, aki elsősorban hajlékony hangjával és leheletfinom pianóival kápráztatta el a közönséget Szeretetteljes üdvözlésben részesült Gregor József. Megjelenése után csak nehezen „juthatott szóhoz", hiszen régen nélkülözni kényszerülnek öt a szegedi operakedvelök. Két népszerű ária — Csajkovszkij Anyeginjéből Gremin, valamint Muszorgszkij Borisz Godunovjábo] Varlaam dala — előadásával arról győzte meg a jelenlevőket, ihogy hangja, humora, kontaktusteremtő képessége a régj, és bizony, nagyobb szerepek eljátszására hivatott, mint amilyet) a Don Carlosbaii alakít. Begányi Ferenc es Szakály Péter szépen kimunkált basszusa és igényes előadásmódja nagyszerű színekkel gazdagította a hangversenyt. A külföldi művészek közül a szovjet Igor Morozov bemutatkozását hangos bravózással köszönte meg a közönség. Ritkán hallható, rendkívül szép hangszínű és nagy hangterjedelmű (a ciszt is kiénekelte) tenort ismerhettünk meg Marcello Giordani személyében, a Belfini-ária előadása alkalmával. Donizetti kevésbé ismert, Roberto Devereux című operájából mutatott be egy, hatalmas hangerőt ós kiváló technikai felkészültséget 91 igénylő részletet az olasz Gabriella Cegolea. Telt basszusával, közvetlen előadásmódjával és széles, olaszos mosolyával Francesco Ellero D'Artegna egy csapásba meghódította a szegedi közönséget. Az est zongora kísérője az előadott darabokat kiválóan ismerő, rendkívüli hangszertudást bizonyító és ismétlések esetén még a blattolástól sem visszariadó Patkó József volt. A szünet nélkfüli, több mint háromórás, meglehetősen tömény előadás fáradtságát végül is sikeresen oldotta fel a Zárószámként Gregor József és Gyimesi Kálmán által előadott Hadaró-duett (Donizetti: Don Pasqyale), melynek bemutatása során a két művész, nagyszerű összjátéka, fergeteges stílusa és felszabadult komédiázása magával ragadta a közönséget. Gresó Erzsébet Neurotik! Ez még a haloványabb beüvöltések közül való a nézőtérről ... A színpadról pedig olyan, zenerepeszes anticsasztuskákkal is megágyúzták, az idegeket, mint: „Munkát, kenyeret! Patkányt, egeret! Nesztek, egyetek!" ... Csoda-e, ha a hatás láttán az éppen mögöttem ülö amerikai fiatalok beszédéből legtöbbször a „paranoid" jelző ütötte meg (hang) viharvert fülemet?! (Hang-megalomániánk lassan már a megawattokat áhítja, meg a kollektív süketség alternatíváját, a csoportos becsavarod ás mellé!) És csoda-e, ha a kétnapos rendezvényről az az összkép maradt meg bennem is, hogy „dühöngető", hogy „szabadtéri gumiszoba" egzaltált fiataloknak?! Alternatív rockfesztivál. Két na pon át az űjszegedi szabadtérin, illetve a városrészben, amit megrázkódtatott az erdőirtó hangbombázás ... (Ingyen neurotik!) Mi? Alternatív rock? Nálunk minden olyasmit magába gyűjt ez a fogalom, ami „nem hivatalos", nem hagyományosan szórakoztató; amolyan „másik utas", vagy avantgard; többnyire kísérleti jellegű. A kísérlet — ezúttal — a következő két „csapásirány" mentén .jtámadott": az önkifejezés, a művészet újabb, bejáratlan tartományainak, lehetőségeinek birtokbavétele (multimédia, performance stb.) és (vagy az emberi tűréshatár maximális szétfeszítése felé. .. Ügy gondolom, hogy ennek az alternatív rocknak nagy kudarc, ha sokadmagammal, a „minőségi szom jazókkal" úgy támolygok el a helyszínről, hogy: akkor már inkább az az unalmaslangyos, de fogyaszható, amire emberhez méltó akusztikai viszonyok között tehetek szert. Az alternatíva, ugye választható út. Megtanultuk használni a szót, de nem a jelentését, a tényleges választást. Egy biztos: én akkor megyek legközelebb alternatív rockbulira, ha lesz legalább két választásom: Egy: ép emberek között lehetek, vagy neurotizált neurotikusok társaságát vállalom?! Kettő: választhatok a károsító, vagy a feldolgozható érzéki hatások és élrhények között!!! Legyen bár a nevem Kivénhedt Értetlen! Szép kis alternatívák ...! r A.
