Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-23 / 45. szám
KEDD, 1993. FEBR. 23. KULTÚRA 5 • Tanszékterv a JATE-n Nem spanyol, hispanisztika A József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán három éve van spanyol szak. Ahhoz viszont, hogy diplomát is adhassanak, tanszékké kell válniuk. Mára - úgy tűnik - sikerült megteremteni a személyi és tárgyi feltételeket. A spanyol képzés magva, a Latin-Amerika Története Kutatócsoport 1982-ben jött létre. 1989-ig a kutatócsoport tagjai a történészképzésben vettek részt, szemináriumokat vezettek, speciális kollégiumokat tartottak. Tevékenységük ezután kibővült; az ELTE után másodikként a JATE-n is elindult a spanyol nyelvtanárok képzése. A kutatócsoport két oktatóval és egy nyelvi lektorral bővült. Az első hallgatói csoport az 1990/9l-es tanévben indult, tagjai bölcsészhallgatók voltak, akik egy nulladik éves nyelvi képzésen vettek részt. A második első évfolyamon már megjelentek érettségizett diákok is; Szegeden a Deák gimnáziumban folyik spanyol oktatás. Most a spanyol tanárszakon 22 hallgató tanul, tavaly ősszel pedig 112en jelentkeztek a nulladik évfolyamra. A tanári gárdát jelenleg 5 nyelvtanár, 3 történész és a lektorok alkotják. Ilyen körülmények között a nyelvi és a kutatócsoportból egy olyan Hispanisztika Tanszék kialakítását tervezik, amely a nyelvtanári képzést az alapdiploma keretében , hagyományos és más egyetemeken is ismert gyakorlat szerint végezné, ám a későbbiekben a spanyol nyelv és civilizáció (irodalom, történelem, néprajz, szociológia, politológia) oktatás néhány európai országban már ismert modelljéhez lenne hasonló. Ugyanakkor azoknak a diplomát szerzett történészeknek, akik ilyen irányba kívánják tanulmányaikat folytatni és megfelelő nyelvismerettel rendelkeznek, lehetővé kívánják tenni a hispanisztika speciális képzést. A tanszékké válás egyik fontos feltétele a könyvtár - a kutatócsoport a Tempus-program keretében 7 millió forintnyi devizát költöttek a szükséges könyvek és folyóiratok beszerzésére. Elkészültek az egyetemi jegyzetek és olvasókönyvek is. A tanszékalapításról először a kari majd az egyetemi tanács foglal állást, végül a minisztérium adja ki az engedélyt. Keczei MKK-ülés Szegeden Taggyűlést tartott tegnap este az Ifjúsági Házban a Magyar Kulturális Kamara Szegedi Önálló Tagozata. Krisár Miklós, az MKK országos titkára számolt be a szervezet eddigi tevékenységéről, melyben érintette a privatizáció, az EXPO, a vállalkozások, az érdekképviselet ügyét a kultura vonatkozásában és szólt a vidéki tagozatok működésének szükségességéről. A kamara megvitatta Szeged város hoszszútávú fejlesztési koncepciójának kérdését is. • Nyitrai Illés Bendegúz mv. alakítja a Baka-darabban a Kamaszt. Nem, nem alakttja, rossz a szó; ahogyan van, jár, beszél, létezik - ő „a" kamasz. A mozdulatok, a gesztusok, a tekintet, a hanghordozás hitelességéről annak lehetnek igazán fogalmai, aki testközelből ismer mai tinédzsereket. Ám aki csak hajdani pszichológiai tanulmányokból őriz emlékeket, az ő számára is meggyőző lehet ez az egységes, életes színpadi lét. Ilyen az ember ebben a sokat elemzett életszakaszban, a labilitás korában: amikor a szülő iránti gyermeki ősbizalom már elveszett, viszont nem volt még idő a felnőttes megértő mód elsajátítására. Ilyenkor keveredik korpa közé az önértékelési zavarokkal küzdő, kialakulatlan személyiségű fiatal, mert hiányoznak a tapasztalatai jóról-rosszról, s olyan közeget akar, amelyben éppen reá van szükség, ahol fontosnak érezheti magát. Mint ez a darabbeli gyerek a vérengző Százados (Albert Gábor) besúgói között. Dobos Kati (Anya) gazdag színészi eszköztárából egyetlent választott: visszafogott, agyonfegyelmezett gesztusai, magára erőltetett szálfatartása, fojtott hangja szenvedélyeket és szenvedéseket rejteget. Bicskey Lukácsra (Vendég) szabott az űzött diák szerepe, csak a rázúduló „földöntúli" élmények idején érzi úgy szükségtelenül -, hogy „rá kell játszani". Bárha valóban, nem mindennapos dolog egy halott szűzzel szerelembe esni, s igazán nincs recept, hogyan kell elviselni ennek tudatát... Fazekas Andrea mv., a holdfényarcú föltámadott leány szerepében - nagyonis eleven szépségű. A furcsa pár „kezére játszik" a költői szöveg, a szép szerelmes versezet, mely idéztetik a nászi ágyban. S ez, mármint az ágy, megemelt szintjén van a játéktérnek, a Molnár Zsuzsa által hangsúlyozottan hétköznapira berendezett szobának. Fények, árnyak, hangok Stúdiószínházi ősbemutatók Fotó: Nagy László Olyan (gazdasági) helyzetben, amilyenben most - mindenkivel együtt - a színházak leledzenek, nem lehet eléggé dicsérni a vállalkozó merészséget és a kulturális miszszionáriusi hevületet. Amely ahhoz szükséges, hogy egy színház ősbemutatókat iktasson a műsorrendjébe. De személy szerint a Szegedi Nemzeti Színház rendezőjének, Sándor Jánosnak is „benne van a keze", hogy színpadot kapott a kitűnő, Szegeden élő költő. Baka István szomorújátéka, A korinthoszi menyasszony, valamint Rózsa Pál kisoperája, A hang. Mindkét produkción átsüt az öszszes közreműködő odaadása: ki-ki a maga posztján lelkiismeretes munkát végzett. A végeredmény mégis hiányérzetet kelt. A különös kettősség, a misztikum és a realitás folytonos egybejátszása a Baka-darab legmarkánsabb jellemzője. Minden szereplő csupa titok és vaskos hétköznapiság. Az ember nem fekete, vagy fehér, jó, vagy rossz, hanem kiismerhetetlenül szövevényes „képződmény": ösztönlény és észlény, érzelmek vezérelte kiszámíthatatlan, egyszersmind átlátszóan számító. Nincs nála érdekesebb. Ezért is majdnem mindegy a helyszín és az idő: hogy hol és mikor irtja magamagát, egyszersmind kapaszkodik tíz körömmel szalmaszálba is - az életért. És ezért nem mindegy, hogy A korinthoszi menyasszony színházi előadására vállalkozó alkotó miféle közvetítő eszközöket talál az időtlen sejtelmesség, a holdfényes titok és a kézzel fogható mindennapiság egyidejű, hiteles mutatására. Nehéz ügy, az ember legszívesebben azt mondaná: a film eszközei után kiált a darab... Sándor János világítási és hang- effektekkel operált, ez utóbbiakkal meglehetős közhelyesen (például: kukorékol a kakas, tehát hajnalodik - és Korinthának újra a holtak birodalmában a helye; iszonyú kutya-, vagy farkasvonyítás hivatott tükrözni a Vendég iszonyatát: halottal szeretkezett). Amennyire indokolható, hogy a nézőket fölültette a színpadra (érzékeljék közvetlenül a játszó személyek testi-lelki intimitásait), ugyanúgy lennének érvek a fizikai távolság jótékonysága mellett is: a misztikus lebegést megérzékítő, elképzelhető színpadi trükkök igencsak hatásosak lehetnének, így azonban ránkfröccsen az ajtófélfa takarásából öntött „eső" és „látjuk" a műanyag fal erejét, amint átpréseli magát rajta a halott lány... Rózsa Pál Lázár Ervin hangjátékára - A hang - írt zenéjének interpretálása összeszokott, tapasztalt zenekart is próba elé állít. A jóval könynyebb műfajokon edzett színházi zenekar Pál Tamás irányításával - örömteli meglepetésként - igen korrekt teljesítményt nyújtott. A kétszereplős mű szólamait előadó Réti Csaba és Andrejcsik István produkciója elé ugyanez a jelző illik. Minthogy a miniopera játékideje úgyszólván arra sem elég, hogy a néző fölfogja, miről van szó, Sándor János jó érzékkel kiegészítő „elő-némajátékkal" és balettbetéttel dúsította a darabot, ám tgy sem tudta feledtetni: itt minden valószínűség szerint műfajtévesztésről van szó. Az egyetlen ötlet, vagy geg, amire Rózsa Pál zenét írt (a csak gépeket „foglalkoztató" gyárban oda nem illő hangot hall a mérnök, s miután leállíttatja a közlekedést és az egész város életét, rájön, hogy a szívdobogását hallotta) nem elég ahhoz, hogy operai előadás műfaji követelményeinek eleget lehessen tenni. S. E. Faludy-szilánkok Kass János illusztrációi • - Aztán mihez kezd majd Kanadában? - kérdezte tőlem a kanadai konzul 1984 nyarán, Budapesten. - Megismerkedem Faludy Györggyel! - válaszoltam. - Faludyval? - nézett rám mosolyogva. - Irigylem érte magát! - mondta, majd beütötte a vízumot útlevelembe. • • Gyurka bácsi, hogyhogy nincs lakása? - Demszky jó barátom, azért nem ad nekem. Egyet ugyan felajánlottak egy panelház kétszázadik emeletén, de oda még a könyveim sem fértek volna el. Bár azokról már egyéb módon is gondoskodtak: minthogy nem voltam hajlandó alávetni magam egy 1952-es kommunista rendeletnek, amelynek alapján Kanadából való hazatelepülésemkor 1500 kötetből álló magánkönyvtáramat szerzők, címek, kiadási helyek és időpontok szerint lajstromoznom kellett volna, a mai napig vámraktárban hevernek, írtam ugyan Kupának, hogy ez marhaság, ezenfelül demokráciaellenes, a füle botját sem mozdította. Dehát ez csak az egyik oldal, hiszen boldog var gyok, hogy ilyen nagy szeretettel vesztek körbe engem, mint általában Magyarországon a fiatalok. Nagy öröm számomra, amikor látom, hogy tizenéves diák a földalattin verseimet olvassa, vagy hogy az útszéli kocsmában a paraszt Villonomat bújja. Amikor Pécsett tartottam előadást, az éj leple alatt egy egyetemista felmászott a villámhárítón, és letett egy almát szállodai szobám ablakába, hálából a verseimért. (Az egyik magyar színház dramaturgja a könyvtárból kivett Faludy kötetet dedikáltatta a szerzővel. Mikor a könyvet visszavitte, kérte a könyvtárost, hogy az időközben egyedülállóvá vált kötetet ne adják kölcsönbe többet, nehogy valaki elorozza. „Aki Faludyt olvas, az nem lop!" - válaszolt vérfagyasztó kedvességgel a könyvtáros hölgy.) • Mi volt életének legnagyobb vágya? - Szerettem volna egy pici házat a Rózsadombon egy hatalmas kerttel, azon a környéken, ahol gyerekkoromban sokat sétáltam, és néztem a parkot, ahonnan csókák szálltak fel. Szerettem volna naponta gyalog lejárni a pesti egyetemre, és ott fiatalokat tanítani. Szerettem volna egy héten két este nyitott házat tartani, amikor bárki betérhetett volna hozzám. • Mi valósult ebből meg? - Semmi. (Amikor hazatelepült, elhatározta, hogy egyszer beszélni fog Vida Ferenccel, a vérbíróval. Felütötte a pesti telefonkönyvet, ahol több Vida Ferenc is volt. Találomra felhívta a leggazdagabb környéken lakót. Női hang szólt bele. „Jónapot kívánok. Nagy Imre gyilkosát keresem", mondta Faludy. „Pillanat türelmet kérek, rögtön szólok neki", válaszolt a hölgy.) ÍR r?M / \ / 'I m 1/ ,> „SK - m v Sajf-ri/í" . „ \ , T ap|r' Ih 3 \ I 1 ^É • Hol érezte a legjobban magát életében? - Egyszer egy óceániai szigeten jártam. Az ottlakók mind békés, kedves és lusta emberek voltak, általam soha másutt nem tapasztalt, hihetetlen toleranciával mások iránt. Amint az utcán sétálgattam egy bennszülöttel, egyszerre csodálatos tollazatú madarat vettem észre az egyik faágon. „Hogy hívják azt a madarat?", kérdeztem. „Nincs más neve, csak az, hogy madár", válaszolt kísérőm. Néhány perc múlva egy másfajtájú, de nem kevésbé pompázatos tollú madarat láttam meg, amint peckesen sétált a földön. „Ennek sincs saját neve?", kérdeztem a férfit. „Dehogy nincs", mondta, majd a bennszülöttek rettenetes nyelvén egy szót ejtett ki. „Árulja el nekem, hogyhogy az egyik madárnak van neve, a másiknak nincs?", néztem rá kérdően. „Nézze Mr. Faludy: a mi népünk a végtelenségig kényelmes, és éppen ezért praktikus. Mi kizárólag azoknak a madaraknak adunk nevet, amelyeket megeszünk." (Mikor Faludy kiszabadult Recskről, rovott múltja miatt sehol nem kapott munkát. Egy napon felhívta Illyés Gyula. „Gyurkám, itt az írószövetségben, mint Te is tudod, a kommunisták beültek az összes angol, francia és német műfordítói pozícióba. De alkalmazni tudnánk Téged, mint svéd, dán és norvég műfordítót." Faludy meglepetten válaszolt: „De hiszen én svédül, dánul és norvégül egy kukkot sem tudok!" Illyés lehalkított hangon válaszolt: „Mindhárom nyelvből hajszálpontos német fordítások vannak a könyvtárban. Te lefordítod németből, aláírod hogy norvégből fordítotla Faludy György és figyeld meg, hogy a szaklektorod, aki szintén a börtönből szabadult, mindent szolgaian aláír majd és menekülni fog előled, nehogy rájöjj, hogy egyik nyelven sem ért.") - A magyar nyelv alkalmatlan a filozófiára, hiszen a mi filozófiai nyelvünk, sőt tovább, elképzelésünk oly gyenge, hogy amikor filozófiáról beszélgetek, angolul jobban ki tudom magam fejezni, mint magyarul, jóllehet, magyarul jobban tudok. A magyar nyelv versre való, sokkal inkább mint bármelyik másik nyelv. Angolban van kétezer rfm, magyarban van kétmilliárd. Az egyik leghíresebb angol költő asztalán rfmszótár volt. Amikor megláttam, gonoszul vigyorogtam. Képzelj el egy rfmszótárat Kosztolányi Dezső avagy József Attila asztalán. Lehetetlenség! • Mit gondol Gyurka bácsi a vallásokról? - Soha nem értettem, milyen alapon gondoljuk azt, hogy Isten minden apróbbcseprőbb dologban beleszól majd az életünkben. Igen megfoghatatlan a kereszténységben az is, hogy Isten akkor bocsát meg csak nekünk, ha elébb megöljük egyszülött fiát. Ám boldog vagyok, ha tiszta szfvű, szelíd lelkű keresztény fiatalok jönnek el hozzám. Jólesik a vén költőnek látni őket az egyházi középosztály rémuralmi törekvéseivel szemben. (Faludy György - akivel mindannyian zavarban vagyunk, mint a mázoló, akihez Michelangelo jelentkezik kerítést festeni - március 3-án Szegedre látogat, és este 7 órakor a JATE aulájában találkozik híveivel. Az önkéntes adományokból előbbutóbb összejön talán egy lakásravaló a költőfejedelemnek.) Varnus Xavér
